A kérdés nyilvánvalóan költői. Az e-könyv feltehetőleg győzelemre van ítélve, de nyomtatott testvérének mindig maradnak majd hívei. Akik készek lesznek a végsőkig kitartani mellette. Valahogy úgy, ahogy a Lovasbecsület c. amerikai filmben (1995) ama néhány derék, jóérzésű idealista, akik készek mindent elkövetni, hogy megmentsék az amerikai hadsereg modernizációs programja keretében likvidálásra ítélt hadilovakat. De vajon, itt tart-e már a könyvnyomtatás? Olyasvalakiket hívtunk meg a Magyar Kultúra Napján a Székelyföldre, akik első kézből származó információkat nyújthattak számunkra.

Lassan húsz éve, a jelzők nélküli, azaz a nem szocialista demokrácia és - ettől nem függetlenül - az internetes korszak berobbanásával életünkbe, mind azt rebesgetik, súgják-búgják, hogy – enyhe képzavarral szólva - a Gutenberg galaxis napja leáldozott, hogy a nyomtatott könyv a végét járja, neki annyi, egyesek már neki is álltak a napjait megszámlálni. Mindenesetre, nem kevés nap lehet még hátra, mert a számlálók még mindig nem értek a végére, közben pedig csak-csak születnek újabb kiadók, melyek csak-csak kiadnak évente több ezer címet, az olvasók pedig – bár a számítógép és az előző korszakhoz képest megszázszorozódott tévécsatornák erős konkurenciát jelentenek – csak-csak elolvasnak néhány könyvet, a megbízhatóbbja évente egynél többet is. Nyilván mindabban, amit elmondtam, az is benne van, hogy jómagam nem website-okon, hanem könyveken nőttem fel, s mint tudjuk, az első szerelem emléke nem szokott elhomályosulni. És bár nagy öröm hazavinni egy laptopot vagy egy e-könyvet (amit a műveltebbek e-book-nak is hívnak), azért nem kisebb öröm kézbe venni egy vadonatúj nyomtatott könyvet sem. Mondom mindezt azért is, mert a szegedi Lazi Kiadó látogatása alkalmából inkább dicsérném a könyvkiadást, semmint temetném. Ama tény, hogy a Lazi Kiadó a szabad piacgazdaságban (amely pártfogóinak és szidalmazóinak számát most nem kívánom felbecsülni), amikor az állam, amely a kommunista rezsimek idején teljes vállszélességgel ott állt a könyvkiadás mellett/fölött (bár ne tette volna!), most diszkréten a háttérbe húzódott, és még inkább: húzta anyagi eszközeit (bár ne tette volna!), talpon maradni másfél évtizedig, mind a mai napig, nem kis fegyverténynek minősül. Különösen akkor, ha nem multinacionális vállalatról, nem nagy és nem fővárosi kiadóról van szó. Ezért gondoltuk úgy, hogy érdekes és tanulságos lehet a velük való találkozás – így a Magyar Kultúra Ünnepén, mely kultúrának 1473-tól kezdődően, amikor is Hess András budai műhelyében napvilágot látott az első magyar nyomtatott könyv, a Chronica Hungarorum (másik nevén: Budai Krónika), egyik legjelentősebb letéteményese, bázisa a könyv- és később a folyóirat-kiadás.