Bármily meglepő is, a történelem elsősorban nem a történelemkönyvekben van. Amit ott találunk, az nagyjából úgy viszonyul a hús-vér történelemhez, mint az iskolai labor kitömött mókusa a fán ugrándozó társához. Ha azonban éberen járunk-kelünk a világban, tetten érhetjük ez utóbbit is - derül ki L. Simon László legújabb kötetéből.  Olvasmányként igazi csemege – nemcsak az esszé műfaját kedvelő olvasó szá­mára. Számos, mindannyiunkat aktuálisan vagy látensen foglalkoztató izgalmas kérdést vet föl a kultúra, a történelem, a politika, a kultúrpolitika, a hétköznapi élet tárgykö­réből, anélkül hogy egy pillanatra is kizökkenne az esszét mindig is jellemző sze­mélyes hangnemből, és anélkül, hogy hagyná, hogy a súlyos léptű és nagy léptékű törté­nelem háttérbe szorítsa vagy homályba borítsa mindazt, amiből ő maga is áll: az egyes ember sorsát, az egyes családok saját, személyes kis történeteit, „életszilánkjait".

Saját pályafutását illetően a szerző a kötetben - Ady, Illyés Gyula, Csoóri Sándor és mások mellett - sűrűn emlegetett és idézett Mikszáthtól az alábbiakat idézi: „egypár év előtt még magam is író voltam, de mert még egyéb is akartam lenni, kevesebb lettem. Most már csak újságíró vagyok." L. Simon erre így reflektál: „Én inkább így fogal­maznék: egypár év előtt még magam is író voltam, de mert még egyéb is akartam lenni, kevesebb lettem. Most már csak politikus vagyok." E rövidke részletből is kiderül, hogy a kötetből nem hiányzik az esszé sava-borsa: a mértékkel adagolt humor, az irónia és annak kényesebb válfaja: az önirónia sem. Ez teszi különösen olvasmányossá, mondanivalója és kérdésfölve­tései pedig igen tanulságossá ezt a kivitelezésében is igényes, mutatós kis kötetet. Mely egyben betekintést en­ged egy fiatal konzervatív politikus gondolat- és érzelemvilágába is. (A kijelentést pedig, hogy megszűnt írónak lenni, hadd ne higgyük el neki, hiszen azt éppen újólag megjelent kötete cáfolja.) A szerző a kötetét - Magyarország sepsiszentgyörgyi Kulturális Központja meghívására - 2012. január 12-én Kolozsvárott (a Bulgakov-kávézóban), január 13-án Sepsiszentgyörgyön (a Székely Nemzeti Múzeumban) mutatta be.