Bánki Éva (1966, Nagykanizsa)
Író, költő, műfordító. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Bölcsészkarának magyar–portugál szakán diplomázott. Jelenleg egyetemi oktató, világirodalmat tanít, szakterülete a középkori költészet és a portugál irodalom, ezenkívül az 1996-ban indult Palimpszeszt internetes tudományos folyóirat egyik alapítója. A ’90-es évek közepén kezdett verseket közölni kulturális és irodalmi folyóiratokban, 2004 óta bizonyos rendszerességgel trubadúr-átköltéseket is megjelentet. Első könyve, a vers és regény ötvözetét nyújtó Esőváros (2004) jelentős kritikai visszhangot váltott ki. Ezt követte az Aranyhímzés (2005) című, a Gellért-legendán alapuló regénye, majd legutóbb megjelent novelláskötete, a Magyar dekameron (2007). Szépirodalmi Figyelő-díjas (2004).

Bodor Ádám (1936, Kolozsvár)
Író, szerkesztő. Gyermekkorában családját mostoha bánásmódban részesítette a kommunista hatalom, 1952-ben az akkor a kolozsvári Református Kollégium diákjaként tanuló Bodort letartóztatják államellenes szervezkedés vádjával. Két év után szabadul, előbb gyári munkás, majd a körülmények szorításában dönti el, hogy a református teológiára iratkozik be. 1960-ban végez, előbb egyházkerületi leváltáros, majd másoló-fordító irodában dolgozik. Első közlései nyomán azzal vádolják, hogy nem alkalmazkodik a szocialista realizmus kulturális követelményeihez. A sajtóban nem alkalmazhatják, szabadfoglalkozású íróként tevékenykedik, ám a ’70-es években léthelyzete és alkotói tere egyre inkább beszűkül. 1982-ben áttelepül Magyarországra, ahol a Magvető Kiadó szerkesztője lesz.
1969-es debütkötete, A tanú már jelzi prózaírói adottságait, amelyek – a Plusz-mínusz egy nap (1974), a Megérkezés északra (1978), a Milyen is egy hágó? (1980) és A Zangezur hegység (1981) című köteteket követően – az Eufrátesz Babilonnál című, 1985-ös novellaválogatásban teljesednek ki (ennek nyomán nevezi a szerzőt Balassa Péter kritikus „a magyar novellistának”). A Holmi novellapályázatán elnyert első díjat követi az igazi áttörést jelentő, novella és regény határvonalán íródott Sinistra körzet (1992), a szerző legismertebb műve. Ennek továbbgondolása Az érsek látogatása (1999). A többek között Soros-életműdíjjal, Kossuth-díjjal és a Magyar Köztársaság Babérkoszorújával elismert szerző lét- és műhelyvallomása a Balla Zsófia közreműködésével elkészült, A börtön szaga (2001) című interjúkötetet.