Ha szűkebb vagy tágabb környezetünkben, határon innen és határon túl, a politikával és politikusokkal kapcsolatban valakit jobban elragad a hév, akkor különböző állatfajtákat szokott emlegetni.

A kaméleon, a róka, az oroszlán, a sas, a sólyom, a szamár, a rák, a cápa, a kígyó és még jónéhány, jellemző tulajdonságait párhuzamra felkínáló szárazföldi, vízi avagy légi lény halad, szalad, repül, úszik vagy éppen csúszik-mászik ebben a sorban, de a tüdős halakról ilyen összefüggésben még nem hallottam.

A nevezetes élőlények képesek arra, hogy hosszú éveken át kiszáradt folyókban, mozdulatlanul, szinte megkövülten éljék át az idők viszontagságait, ám amikor bőven hull az eső és újból kedveznek számukra a körülmények, akkor felélednek és – a déli félteke édesvízű folyóiban, Afrikában, Ausztráliában vagy éppen Dél-Amerikában – elkezdenek lubickolni.

Kéri László politológus, a Magyar Tudományos Akadémia Politikatudományi Intézetének (MTAPI) főmunkatársa az állatvilágnak ezeket a kövületi formáit azonban jóval északabbra, magyarországi példázatként hozta fel: a szélsőjobb előretörésével visszatérhetnek majd a nyílasok és mindazok, akikről azt gondolták, hogy végleg eltűntek a történelem süllyesztőjében.

A televíziós talk-show-kból Erdélyben is jól ismert Kérit, ezúttal nem virtuálisan, a Magyar Köztársaság sepsiszentgyörgyi kulturális koordinációs központja hozta el és nem egymagában.

Az intézmény vezetőjének, Hadnagy Miklósnak telitalálata volt, hogy a professzorral együtt érkezett gyakori vitapartnere, Stumpf István, a Századvég Alapítvány elnöke, a FIDESZ kormány volt kancelláriamisztere, a MTAPI-nek ugyancsak a főmunkatársa és így a romániai magyar közönség minden meglátogatott városban jobb- és baloldali szempontokból kiinduló, de okfejtésében, szóhasználatában, a különböző érvek felsorakoztatásában ugyancsak kulturált és valóban demokratikus vitát láthatott-hallhatott.

A nyílt színen vitázó felek bizonyos magyarországi politikusoktól, tévés hírmagyarázóktól és nézettséget növelni óhajtó, mindenhez egyaránt értő meghívottaktól eltérően nem érzelmi, nem személyt és személyiséget sértő-sértegető, hanem jól körülhatárolható, társadalmi-politikai fogalomkészlettel közelítettek meg valamennyi kitárgyalt kérdéskört, lett légyen szó az elmúlt két évtized rendszerváltási gyakorlatáról, a közelgő magyarországi kormányváltásról, a magyarországi nemzeti kisebbségek parlamenti képviseletéről vagy éppen a székelyföldi autonómiatörekvésekről.

Talán Stumpf emlegette leggyakrabban az érzelmi töltetű társadalmi-politikai egymásnak feszülések racionalizálásának a szükségességét, és mindketten példát is mutattak rá: nem csupán érveltek saját felfogásuk mellett, hanem ugyanakkor kritikai szemmel tudták nézni azt a két nagyobb politikai erőt is, amely Magyarországon a bal- és jobboldalt képviseli;

Kéri szerint az MSZP saját ballépéseinek is köszönheti, hogy eljátszotta társadalmi tőkéjét, Stumpf szerint pedig leginkább a másik fél hibáiból diadalmaskodó FIDESZ-nek a konkrét társadalmi cselekvések gyakorlatában akad még bőven tennivalója.

Közös és rokonszenves jellemvonása maradt mindkét politológusnak: jónéhány hozzánk látogató politikustól vagy közéleti személyiségtől eltérően nem nagy mellénnyel adtak tanácsot a romániai magyarság számára, hogy éppen mit kell tenni, hanem bármilyen megközelítésű nemzetpolitikai összefüggésben is, de hasonlóképpen gondolkodtak: a saját probléma-megfogalmazást, a saját gondolatok elsőbbségét, a saját eszközök igénybevételét nem pótolhatja semmi.

Jó volt hallgatni Kéri és Stumpf vitáját, mint ahogyan jó szívvel oda lehetett figyelni az ugyancsak a kulturális központ szervezte, a magyar történelmet a maga tudományosságában tárgyaló Romsics Ignác előadásaira is. Sok-sok álpróféta száguldozása után az erdélyi magyarság olyan higgadt, kiegyensúlyozott hangokat hallott, amelyekben valóban felfedezhette a gondolkodás, a vitakultúra, a másokra figyelés, a demokrácia európai értékeit. És ez javít egyben azon a Magyarország-képen is, amelyen bizony olykor-olykor fordítunk egyet.

Székedi Ferenc | 2009-09-21
Új Magyar Szó